A növényi olajokra vonatkozó nemzeti szabványok főként olyan mutatókat tartalmaznak, mint a savtartalom, a peroxidérték és az oldószer-maradék.
Savérték: A GB 2716-2018 National Food Safety Standard Vegetable Oil szerint az étkezési növényi olaj savértéke nem haladja meg a 3 mg/g-ot. A savérték az olaj minőségének mutatója. Ugyanazon olaj esetében minél alacsonyabb a savérték, annál frissebb az olaj. Ellenkezőleg, minél jobban meghaladja a savérték a szabványt, annál nagyobb az olajromlás mértéke, annál több káros anyag halmozódik fel az olajban, és annál egészségtelenebb a feldolgozott élelmiszer.
Peroxid érték: A nemzeti szabvány korlátozza az étolaj peroxidértékét, amely a feldolgozási folyamat minőségellenőrző mutatója és a termék higiéniai biztonsági határértéke. A magas vagy alacsony peroxidérték az olaj bomlási sebességét, oxidációját és minőségromlását tükrözi. A túl magas peroxidérték káros lehet az emberi egészségre.
Oldószermaradék: Egyes étolajok, például földimogyoró- és szójabab nyersolaj esetében a nemzeti szabvány előírja az oldószer-maradvány megengedett legnagyobb értékét. Például a nyers földimogyoróolaj oldószermaradéka nem haladhatja meg a 100 mg/kg-ot, míg a kilúgozott, kész földimogyoróolaj első osztályú oldószermaradéka nem mutatható ki, a második és harmadik osztály pedig legfeljebb 50 mg/kg lehet. kg.
Ezek a szabványok a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, valamint az étolaj minőségének és higiéniai biztonságának biztosítása érdekében kerültek megfogalmazásra. Ezenkívül a nemzeti szabványok, például a GB 2716-2018 frissítése és felülvizsgálata szigorúbb követelményeket ír elő a savértékre vonatkozóan, mint a korábbi szabványok, ami az élelmiszerbiztonsági szabványok folyamatos javítását tükrözi.